Az óvilág fűszereinek bölcsője Indiában található, 5000 évvel ezelőtt kiterjedt fűszer kereskedelmi hálózat létezett Kínától Indián, Perzsián és Mezopotámián át egészen Egyiptomig. Az egyiptomi piramisokban a régészek ánizs, kardamom, kömény, kapor, sáfrány és más fűszerek nyomaira bukkantak. A Nílus melletti Kr.e.1500 tájáról származó Ebers-féle tekercs 700, a természetben előforduló anyagról tesz említést
A gyógy és fűszernövénytan az antik Hellászban Hippokratész idejében élte virágkorát.
Az ókori Rómában is használtak már kaprot, köményt, koriandert, zellert ,fokhagymát, kakukkfüvet, majoránnát, petrezselymet. Ezek nem csak a gazdag római polgárok ínyenc fűszere volt, fizetőeszközként is használták.
A római légionáriusok által a sok fűszer Közép-Európában is elterjedt.
A karavánutakon évszázadokon át szállították a kereskedők Kínából Ázsián keresztül Európába a különféle egzotikus fűszereket. Ezek közül a selyem út volt a leghíresebb.
Az ókorban és a korai középkorban a selyemúton történő kereskedelmet a közép-iráni kereskedők tartották fennhatóságuk alatt. Szamarkandi központjukból egyre keletebbre vonultak és elérték Kelet-Turkesztánt, Mongóliát, Kínát. Tevekaravánjaik keletről nyugatra, nyugatról keletre egyaránt vittek árut. Gyakran nem pénzzel, áruval fizettek, fűszerekkel is.
Nagy Károly császár 802-ben kiadott Capitulare de villis et curtis imperialibus című művében előírta, rendeletileg szabályozta a fennhatósága alá tartozó kolostoroknak, udvari gazdaságoknak, majoroknak hogy a szerzetesek, fejedelmek, földesurak milyen gyógy-és fűszernövényeket termesszenek.
Ezek Között a növények között a vadon élmedvehagyma is szerepelt, valamint tárkony, csombor, rozmaring, koriander.
A közép kor leghíresebb füves asszonya Hildegard von Bingen, fennmaradt művében részletesen leírja az egyes növények gyógy-és fűszerező hatását.
A keresztes háborúkig az Ázsia és Európa közötti kereskedelmet az arabok uralták, majd a keresztes hadjáratok révén Nyugaton egyre inkább fokozódott a fűszerek iránti kereslet.
A XIII. században Dzsingisz Kán vezette mongolok hódítása révén a Kínai-tengertől a Földközi-tengerig terjedő óriásbirodalmukban megengedték az itáliai kereskedőknek hogy fűszertermelő országokba utazhassanak.
A keresztes hadjáratok során a Közel-Keleten épített keresztény erődítmények ideális lehetőséget biztosítottak a Velenceiek számára az arab kereskedők megkerülésére.
A Fűszerek használata a gazdagság jele volt. A fejedelmek szívesen fogadták ajándékként vagy váltságdíjként.
Miután a mongolok elvesztették Kína feletti uralmukat, Kínában megerősödött a Ming –dinasztia, megszakadt Európa és Kína közötti közvetlen kereskedelmi kapcsolat. Az európai fűszer kereskedők a bejruti, alexandriai, tripoli kereskedőkkel üzleteltek ismét.
A hajóutak és a műszaki találmányok felfedezésével a dél-európaiak messzebb utazásokra is vállalkoztak, új fűszerátrakó helyek jöttek létre Londonban, Antwerpenben.
Az ismeretlen tájak iránti felfedezési vágy a korong alakú Föld szemléletének megdőlése a fűszer kereskedelemben is fordulatot hozott. A portugálok Afrika partjai mentén délre hajóztak és sok egzotikus fűszert hoztak Európába.
Az itáliai kalmárok fűszer-kereskedelemben betöltött vezető szerepük véglegesen összeomlott, amikor 1499-ben Vasco de Gama fűszerekkel megrakodva visszaért útjáról Portugáliába indiai útjáról. Ettől kezdve a fűszerek árát Lisszabon határozta meg. Legfontosabb forgalmazott fűszerek közé a fekete bors, szegfűszeg, gyömbér, fahéj, szerecsendió tartozott. A fahéjat Ceylon szigetéről hozták amiben monopol helyzetük lett, a magas haszon egy részéből fedezték a költséges felfedezéseket. Portugálok mellett a spanyolok is sok pénzt és szellemi tőkét fektettek a hajózás fejlesztésébe.
Kolumbusz második hajó útjára magával vitte Chanca nevű sevillai orvost aki 1494 táján új fűszernövényeket hozott Európába. Igaz a szegfűbors nem hozott termést, a vaníliát sem lehetett az európai éghajlaton termeszteni, de a paprika és a chili hóditó útjára indult.
Kezdetben a paprikát bors fajtának tekintették, felfedezők útján spanyol borsra keresztelték, egzotikus kerti dísznövényként is ültették. 100 évnek kellett eltelni hogy a paprikatermesztés Spanyolországból kiindulva Európában elterjedjen.
Miután a spanyolok és a portugálok megállapodtak egymás közt a fűszer-kereskedelem felosztásában –spanyolok a nyugati/portugálok keleti területekkel kereskedtek- feltűnt egy újabb kereskedő nép, a hollandok akik részt akartak venni a jól jövedelmező fűszer-kereskedelemben Távol-Kelet irányában rövid időn belül vezető szerepet töltöttek be.
A fűszerek történetének szomorú története a gyarmatokért vívott háborúk időszaka.
A Holland Kelet-indiai Társaság teljes egészben uralta a szegfűszeg és a szerecsendió kereskedelmét, miután elfoglalták a Maluku-szigeteket. Csak Ambon és Banda szigetére telepítettek szerecsendió és szegfűszegfát, a többi fajt ezeken a szigeteken kiirtották. Aki titokban más Maluku szigetre ültetette a két fűszer közül azokat halállal bűntették akik loptak a szerecsendióból azoknak tőből levágták a kezét. Hiába voltak a megtorlások, a friss szerecsendió termését fogyasztó nagytestű galamb révén más szigetre is eljutottak és újra megtelepedtek. 1770-ben a franciáknak sikerült néhány szerecsendió és szegfűmagoncot kicsempészni és saját gyarmataikon Madagaszkáron, Réunion, Mauritiuson megtelepíteni és termeszteni. Ezáltal megtörték a hollandok egyedulmát. 1780-ban a Holland Kelet-indiai Társaság csődbe ment, az angolok akadályozták a a holland hajók útját Kelet-Indíába.
London lett a Srí Lankából és Indiából érkező fűszerek átrakó helye. Az angol kereskedőknek a fahéj biztosította a nagy jövedelmet.
A XIX században csökkent a fűszerek iránti kereslet, új élelmiszerek jelentek meg a piacon burgonya, rizs, paradicsom, bimbós kel, az európai jómódú lakosság körében a tea, kávé, cukor vált népszerűvé.
A fűszereket a második világháború után fedezték fel ismét. Elegáns dobozokba, aromatartó csomagolásba próbálják az érdeklődést a fűszerek iránt felkelteni. A turizmus fellendülésével egyre több lehetőség van más népek fűszereinek megismerésére.
A fűszerek így ismét az érdeklődés középpontjába kerülnek.
